Dánia diákszemmel: Eltelt az első hét

Üdv Mindenkinek!

Újra itt vagyok egy csodálatos bejegyzéssel. Már egy hete vagyunk itt a csodálatos Dániában.
Még mindig imádok itt lenni, olyan szép ez az ország. Igaz, még csak Aarhus-t és környékét láttam, de imádok itt lenni.
Mindenki nagyon kedves, Magyarországhoz képest, itt mindenki mosolyog, köszön. Ha lehet azt mondani, közelebb kerültünk egymáshoz a lányokkal, összetartóbbak vagyunk, sokat nevetünk és viccelődünk együtt. Na, de kezdem ott, ahol legutóbb abbahagytam..

(Lehet kicsit össze-vissza lesz, de ezt tekintsétek a fáradtság jelének.)

2017.11.09.

Reggel tanárnővel együtt keltünk, ugyanis eljött velünk Tranbjergbe megnézni hogy telik egy gyakorlatos napunk. Ami egyébként mozgalmasabb volt, mint előző nap, mivel az egyik lakót elvittük az egyik közeli fogorvoshoz. Most kivételesen délig voltunk, így egy laza napot tudhattunk magunkénak. Délután elmentünk a buszállomásra Domi bérletét visszaszerezni, és közölték, hogy a szállás címére postázták. 4körül elmentünk a Busgadenhez Nóri elé, majd a közeli üzletbe vásárolni valamit vacsira. Nagyon hideg volt, de voltak páran olyan elvetemültek, hogy rövidnadrágban mászkáltak.
Visszaérve a szállásra, megcsináltuk a salátánkat (igen, kellett a tömény kaják után egy kis lightos is) pirított baconnel.
Körülbelül ennyi történt csütörtökön.

2017.11.10.

Most kivételesen nem voltunk végig az 1A épületben, voltunk a 3-asban is. Itt egy úrnak segítettünk a reggeli teendőit elvégezni. Külön öröm volt, hogy tudott angolul, mert pár évig élt Amerikában is, és váltottunk pár szót Vele. Ezután egy hölgyhöz mentünk, aki cukorbeteg, és segítettünk neki beadni a megfelelő mennyiségű inzulin adagot. Mellesleg, Ő meg tanár volt Afrikában, és Ő is tudott angolul.

Az egyik dolgozó amúgy be szokta vinni a kutyáját is dolgozni, nos, Jack most is bent volt. Nagyon édes kis szőrgombóc. Meg is jegyezték, hogy legközelebb tuti nagyobb táskát viszünk.

Az 1A épületben úgynevezett "open house" volt, ahol 3 hónapos kortól egy éves korig babákat vittek az anyukák és a lakókkal együtt énekeltek a piciknek. Az épület másik társalgójában torna volt, amit szintén megnéztünk.
Csináltunk képeket is, és még fogunk is, hogy el tudjátok képzelni milyen más egy dán szociális intézmény az otthonihoz képest.

Délután elkapott minket az eső, ezért a megállóhoz közeli áruházban vettünk esernyőt és csokit (végre, már úgy hiányzott). Megint kimentünk Nóri elé, vásároltunk, elmentünk a parádéra, ami igaz nem tartott sokáig a szálláshoz közeli részen, de hangulatos volt, és kaptunk cukorkát is, ezután visszaérve vacsiztunk, végül nagynehezen elaludtunk.

Egy dialízises lakó reggelije, ehhez jár még kávé és tej is

Fogorvosi váró

Az előtér, miután belépünk az 1A épületbe, balra és jobbra már az apartmanok találhatóak

A közös társalgó egy része az otthonban

Konyha ( helyben készül a reggeli/ebéd/vacsora) /társalgó

2017.11.11.

A szombatunk viccesen alakult. Tanárnő reggel elindult Koppenhágába, ezzel hivatalosan elkezdődött a "boldoguljunk egyedül" kalandunk. Ha lehet azt mondani, végre sikerült kialudnunk magunkat, így a hét végére. Mármint nem tanárnő miatt nem tudtunk aludni, hanem a koránkelések miatt voltunk fáradtak..mindegy, ezt túlbonyolítottam. Na de, olyan 10 óra körül fel is ébredtünk, majd elkezdtünk készülődni, hogy terveink szerint meglátogassuk az egyik közeli világítótornyot. Nos, itt még nem tudtuk, hogy a napunkból nem lesz semmi. Mindhárman készülődtünk a közös fürdőben mit sem sejtve, majd amikor vissza szerettünk volna menni a szobába, a kártyák nem működtek. Ekkor volt negyed 12. Teljes pánik, elsápadtunk, közben próbáltuk kinyitni az ajtót. Végül rájöttünk, hogy mivel ezen a napon kellett átköltöznünk a kisebb szobába, ami már tényleg három ágyas, 11től már nem a miénk volt a 38-as szoba. De minden cuccunk bent volt, a porta meg leghamarabb négykor nyitott újra. Senki nem tudott semmit, tanárnő sem tudott a dolog miértjéről. Végül bánatunkban lementünk a konyhába enni. Ekkor eszembe jutott, hogy előző nap fél egy körül voltak az emeletünkön takarítani, hátha megint ott lesznek. Szerencsére így lett, és sikerült visszaszereznem a dolgainkat. Gyorsan írtam a lányoknak, hogy azonnal jöjjenek pakolni. Mint a málhás szamarak, levonultunk a társalgóba, és ott vártuk a négy órát.

Végül sikeresen elfoglaltuk az új szobánkat, ami hangulatosabb mint az előző volt. Sajnos nem azon az emeleten, amelyiken szerettük volna (sajnos cuki fiú, a konyhán kívűl máshol nem találkozunk...). Maradtunk a harmadik emeleten, a folyosó másig végén, de legalább saját fürdőszobánk van.

A kalandos nap után nem volt már kedvünk nagyon kimozdulni, éppen csak mosni volt erőnk, illetve boltba mentünk egy nagybevásárlást intézni. Útközben örömmel láttuk, hogy több fény lett felkapcsolva, amitől méginkább karácsony hangulatom lett -ezzel nem mondtam újdonságot-.

2017.11.12.

A mai nap a csavargásról szólt.
Lementünk a partra, és elmentünk egy móló szerű részhez is. Olyan jó volt lassú tempóban sétálni, még az idő is kellemes volt. Kivételesen nem fáztunk. Kagylókat kerestünk, tengeri csillagokat engedtünk vissza a vízbe, medúzákat kerestünk, láttunk elvetemült dánokat, akik pucéran mártóztak meg az igen hideg vízben (amint megláttuk, hogy vetkőznek, gyorsan tovább mentünk) komolyan mondom, nem normálisak...

Rengeteg képet csináltunk közben (nem a dánokról), és közel három órát sétáltunk a parton. A kirándulásunknak az éhség vetett véget, így visszajöttünk. Nóri kitalálta, hogy vacsi után süssünk pogácsát, és miután elkérte a mamájától a pontos receptet, leköltöztünk a konyhába és nekiálltunk sütni. Egy darabig egyedül voltunk, utána ketten lejöttek főzni. Egy kedves színesbőrű, és egy másik, aki Bob Marley hasonmása is lehetne. Velük jót beszélgettünk, és csaptunk egy rögtönzött bulit, amit a Rádió88 támogatott (éljen az applikációk kora). Közben szállingóztak az emberkék, és mindenkinek ízlett a pogácsa.
A sütés után beszéltünk az otthoniakkal, majd bekuckóztunk.