2017. november 24., péntek

Home care, suli, nyelvi különbségek

Sziasztok!

A címben már láthatjátok miről szólt a hetem.
Az előző posztban már említettem, hogy hétfőn és szerdán lehetőségünk adódott megfigyelni az otthoni gondozást a dánoknál, ezután kedden megnéztük a sulit Jan idegenvezetésével, csütörtökön és ma pedig megint az 1A épületben voltunk, annyi különbséggel, hogy kaptunk egy-egy asszisztenst, akikkel végezhettük a napi rutint. De kezdem az elején..

2017.11.20.

Reggel nagyon korán keltünk...5 órakkor. Jézusom, visszagondolni is rossz..utoljára otthon keltem ilyenkor, akkor is azért, mert elnéztem az időt, és azt hittem lekésem a 7órási buszom.

7 előtt oda kellett érnünk a 3-as épület alagsorába, ahol Lona várt minket egy tanulóval, akiről később kiderült, hogy beteg és késni fog,mert nem szólt időben, ezért nem tudták átrendezni a napot. Így tolódott az indulás is. Domi Lonával biciklin közelítette meg az otthonokat, én pedig a tanulóval, Salmával, csak én szerencsésebb voltam, ugyanis az ideiglenes társam nem szeret biciklizni, ezért autóval mentünk.
Nagyon érdekes volt. Először egy hölgyhöz mentünk, ahol megfigyelő voltam. Salma egy másik asszisztens segítségével megfürdette a hölgyet, majd az itt elterjedt betegemelővel átrakták a speciális tolószékébe, amit már könnyen tudott kezelni. Reggelit készítettünk még neki, majd ezzel véget ért az első "küldetésünk".
Másodjára egy 100 éves hölgyhöz mentünk, akinél a reggeli előkészületeken kívül takarítanunk is kellett. Ennek külön örültem, ugyanis, már hiányzott a porszívózás. Kérdezni sem kellett, rögtön vállaltam a feladatot.
Harmadikként egy úrhoz mentünk, akihez csak be kellett ugranunk megkérdezni minden rendben van-e vele.

Miután visszaértünk, beszéltünk pár szót Lonaval, majd elengedett minket.
A legrosszabb az volt a napban, hogy egy pónit vittek az otthonba, amiről mi lemaradtunk. Mindegyik épületben körbevezették, és még karácsonyi jelmeze is volt.

Délután nem igazán éreztem jól magam, köszi Dán időjárás és megfázás. Komolyan, nagykabátban, bundabugyiban fáztam meg. Ilyen szerencsés is csak én lehetek, ezért amíg Nóri nem ért vissza a gyakorlatáról, Domival alfában relaxáltunk.
Sajnos mivel már közeledünk az igazi tél felé, egyre hamarabb sötétedik, így nem igazán tudunk a hétköznapokra programokat szervezni, főleg úgy, hogy Nóri is 4- ¼5 felé ér vissza. De elmentünk sétálni egyet a környéken. Nagyon szépek a karácsonyi világítások, és egyre több van belőlük. 

Világításról jut eszembe, megtaláltam életem telefontöltőjét. Karácsonyfa izzós, így már nagyon benne vagyok a hangulatban. A lányok nagyon szeretnek esténként, amikor töltöm a telefont és bevilágítja a szobát. 

2017.11.21.

Kedden a lányokkal ellátogattunk a SOSU Østjylland College-ba, ami az egyik legnagyobb egészségügyet oktató intézmény Dániában.
Jan a buszmegállóban várt minket, majd néhány perc gyaloglás után besétáltunk az épületbe. Hatalmas, modern építményt  képzeljetel el.
Külön konditerem, tornaterem, laborok, anatómia terem, demonstrációs termek, pihenők, könyvtár, büfé, ping pong asztal, csocsó, társalgó, tanuló helység van az iskolában. Csináltam képeket is, de nem sokat, túlságosan látszott volna rajtam, hogy turistáskodom. Sokat beszélgettünk, összehasonlítottuk a magyar és a dán oktatást. Sok különbség van...nagyon. NAGYON.

A napunk rövid volt amúgy, és cuki sráctól is kaptunk életjelet.  Ennek természetesen én örültem a legjobban. (Meglepődtetek, nem?)
A legrosszabb egyébként a dánoknál, hogy a boltok meg múzeumok nem sokáig vannak nyitva. Így ezek nekünk hétvégére tolódnak. Az időjárás sem kedvez nekünk. Esik, fúj a szél, konkrétan engem is felkapna, ha nem lenne rajtam plusz 15 kiló 5 rétegnyi ruhából.

Nem én fotóztam, a csodálattól elfelejtettem

Egy lakás mintájára van berendezve a tanterem



A plafonon van a speciális emelő egyik fajtája






2017.11.22.

Szerdán megint biciklizni kellett, vagyis csak úgy volt, hogy kell. De mivel csodával határos módon megint esett, így megúsztuk. Salma is betegebb lett, ezért mindketten Lonával voltunk, és gyalogszerrel mentünk dolgozni. Nem kell megijedni. Az otthonnal szemben van egy lakópark. Csak odáig mentünk.
Az első emberke egy nagyon aranyos bácsi volt, akinél már a karácsonyfa is fel volt díszítve, az égők is fel voltal rakva a lakás minden részére, ééés, van egy igen látványos manós szoborgyűjteménye. 

Szintén csak megfigyelők voltunk egész nap. Egynek azért, mert egy emberes feladatok voltak, kettő meg azért, mert dánul kell kommunikálni, ami nekünk nagyon nem megy. Na jó, megköszönni bármit megtudok. De itt kifújt a tudásom.
Délután (kora este), tényleg, 4 órakkor szinte már korom sötét van..na jó, annyira nem vészes a helyzet, de ha már hármat pislogunk lement a nap. Elkezdtünk Dokikat nézni, majd hirtelen megjelent a szálláson 4 nap után cuki srác. Mellesleg hétvége óta ismerősök lettünk két közösségi portálon is. (Legyen elég annyi, hogy jobb vagyok néha, mint az FBI. Hivatalos bemutatkozás még nem volt.) Szóval, nagyban néztük a sorozatot, és megjelent azzal a nagy kérdéssel, hogy kérünk-e sütit. Már napok óta sütire éheztem, és egyem a szívét jókor gondolta azt, hogy megkínál minket. Ezután, mindent-vagy-semmit alapon (Nórinak hála) írtam neki, hogy lejön-e hozzánk sorozatozni. Hogy meglepődtem-e, amikor válaszolt, hogy 5 percen belül lent van? A válaszom igen.
A Dokikból amúgy Jóbarátok lett, és még mi is szórakoztattuk Nórit. Mindketten zavarban voltunk, Ő meg lazán felpakolta a lábait mellettünk a kanapén, nem igazán zavarta a helyzet. Jó neki..

2017.11.23.

Tegnap már a megszokott épületben voltunk, ugyan nem Carinával, hanem két munkatársával, de még így is jó napunk volt. Végre mi is részt vehettünk a reggeli rutinban. Segíthettem reggelit készíteni, felöltöztetni a lakókat. Az egyik hölgy imád zenét hallgatni, vagy Elvis szól vagy ABBA. Tegnap az utóbbira esett a választás, így egész nap a Dancing Queen volt a fejemben. Carinával is beszélgettünk, és megegyeztünk, hogy a maradék időnkben itt, méginkább belefolyunk a napi teendőkbe mi is. Rengeteget tanulunk és fejlődünk így. Nem csak szakmai szinten, de nyelvi szinten is. Már bátrabban merek kommunikálni, még a szálláson is.

Délután Nórival megejtettünk egy nagyobb bevásárlást, hogy már csak apróságokért kelljen boltba mennünk.
Vacsira levelestésztába csavart virlis falatkákat sütöttünk, de volt, amelyikbe baconos-sajtos töltelék került. 

Ami meglepő volt, hogy cuki srác magától jött le, és kérdezte meg,hogy csatlakozhat-e hozzánk. Azon viszont nem lepődtünk meg, hogy mindenki dicsérte az ételeink illatát.

2017.11.24.

Ma szintén külön voltunk Domival. Ma is elég sok dolgot csinálhattam, viszont most éreztem először a nyelvi különbségekből adódó nehézségeket.
10 percre egyedül maradtam az egyik lakóval, mert a mai segítőm elment felhívni az úr orvosát. Addig gondoskodnom kellett róla, hogy ne kelljen fel, mert elesne. Szegénykém már nagyon menni szeretett volna. De mivel nem tudtam neki elmagyarázni, hogy csak egy picit várjon, kénytelen voltam kétségbeesett arccal könyörögni. Angolul nem értett semmit, magyarul szintén sikertelen volt. Német a bácsi eredetileg, de a betegsége miatt nem igazán beszéli a nyelvet, csak a dánt. De ha kicsit tisztább pillanatai vannak, akkor németül kérdez. 

Én ugyan tanultam németet, de még az a tudás is kevés, ami rajtam maradt az évek alatt.
Később ezt a bácsit kellett felügyelnem reggelinél, ugyanis van, amikor elszundít. A feladatom az volt, hogy szólongassam ha ez megtörténne, és figyeljek hogy egyen. Azt a tanácsot kaptam, hogy mosolyogjak (ezt kérni se kellett volna), illetve, hogy használjam a testbeszédet, hogy megértsük egymást. Ezzel csak azt értem el, hogy a lakók nagyon beszélgetni szerettek volna velem. Kérdezgettek, én meg csak vigyorogtam, boci szemekkel pislogtam, ráztam a fejem, hogy nem értek semmit. Próbáltam elmagyarázni, hogy nem értem amit mondanak, de csak a fejüket fogták. Az activity eddig sem volt az erősségem, és a mai nap után tutira nem is lesz. Igazából nem tudom hogyan, de az egyik lakóval szót értettem. Olyan extázisba estem a sikerem után, hogy tényleg nem tudom megmondani, hogy oldottam meg a szituációt.

Jövőhéten hasonlóan izgalmasak lesznek a napjaink az otthonban, ami annyiban szomorú, hogy nem lesz utána több hetünk itt.

Hétvégére van néhány tervünk, amiről majd később számolok be, valószínűleg képekkel.

Legyetek résen!

Bella

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése